00.Prológus - {Kik vagyunk mi...?}

"Ki álmában a holdnak fordul,

Nyugtalanul szendereg,

Mikor távolról iparkodva

Jönnek

A távoli szekerek."

   Egy normális felnőtt ember agya  körülbelül, a nap 24 órájából képes 6 órát hibátlanul és minden egyes képkockával együtt megőrizni, és el raktározni az emlékezetében. A mi agyunk ennek a négyszeresére is képes. Így aztán nem csoda, ha félnek tőlünk az emberek. Hiszen gondolj csak bele, képesek vagyunk  mindenre emlékezni. Hogy milyen, csokit ettem reggelire, vagy, hogy mekkora szelet tortát vacsoráztam. Teljesen más, a gondolkodásunk is, mint a többi embernek. Az agy tekervényeink, máshogy járnak, mint nekik. Ami szerintük helyes, és normális, az szerintük tilos és őrült. Pontosan, őrült. Ha kapnék 10 dollárt minden egyes "Te őrült vagy!" kijelentés után, már rég gazdag lennék...
De mi van akkor, ha azt mondom, hogy nem én akartam így? Hogy ha azt mondom nem én vagyok az egyetlen akivel ez történik? Ha szimplán elmondanám az igazat, akkor mi történne? Hát ez az..., hogy semmi. Pedig meg teremtettek minket. Ők tettek azokká akik vagyunk! De mi fellázadtunk, és elfutottunk, el messze, messze innen, ki a nagy világba. S egyedül voltunk... túl sokáig. Olyanok lettünk, mint az állatok szerintük, és ezért próbálnak elfogni minket. De nem lehet. Nem mehetünk oda vissza.
50. Ennyien vagyunk, szabadon. A világ összes pontján bujkálhatunk. ott lehetünk a szűk londoni sikátorokban, figyelhetünk téged Párisból az Eiffel torony tetejéről; menekülhetünk New York bármely gettójába. De megtalálhatsz minket egy apró moszkvai kocsmában, és nem leszünk gyengék. Bármikor képesek vagyunk legyőzni, akárkit. És talán pont ez az amiért félnek tőlünk. Mert a saját emberi hibájukból lettünk, mi is. Bizony ám, nehéz szembe nézni azzal, amitől a legjobban félünk. És mégis, ők ezt tették velünk, kidobtak minket, kitagadtak, és eltiportak. Minden egyes nap egy rémálom. Egy rémálom,amelyből az ember sikítozva és izzadva kell fel, csakhogy aztán leesik neki, hogy ez a valóság. Érezni azt a fájdalmat és mérhetetlen nagy fáradtságot amit okoztak nekünk, kibírhatatlan! Hisz akármennyire is erősek vagyunk, mindegyikünknek van egy gyenge pontja, pont mint a hősöknek nem igaz? Csakhogy, most jön a csattanó. mi nem vagyunk hősök, sőt! Épp az ellenkezője, mi vagyunk a gonoszok, a mutánsok és mint tudjuk... az ilyes fajta emberek, sose kapják meg a "boldog befejezést".
   Így hát gondold át még egyszer. Tényleg tovább akarsz olvasni? komolyan gondoltad, hogy utána jársz kik is vagyunk mi? kik teremtettek minket? Miért váltunk azokká akik vagyunk, és hogyan is működünk? Túl sok a kérdés igaz? Azok a kérdések amikre válaszokat várnál, ugye? Ne aggódj, mi is...
Hát még mindig itt vagy? Még ez sem riasztott el? Se baj, majd felfogod, mibe is keveredtél, és csak garantálni tudom, találkozunk a másik oldalon!

"A városban ébrednek kínnal

Szegény,törött emberek

S várják azokat, akik jönnek:

Jönnek

A távoli szekere."

-Ady Endre, Távoli szekerek (3.vsz. , 6.vsz.)